Az ülések 50 percesek.

Az első három alkalom ismerkedő jellegű. Ezután állapodunk meg a további ülések fókuszát illetően és „szerződünk” közös célra.

Érdemes úgy keretezni a helyzetet, hogy azért visszük el pszichológushoz a gyermeket, hogy segítsen az adott problémájának a megoldásával kapcsolatban. Nem kell semmi ijesztőre számítani. A kamaszkorúnál fiatalabb gyermekekkel alapvetően közös játék, rajzolás, beszélgetés történik, az első alkalmakkor diagnosztikus célzattal.

Az ülések előre egyeztetett időpontban, ideális esetben heti rendszerességgel, azonos időpontban zajlanak. A rendszeresség alapvető eleme a terápiák hatékonyságának (a biztonságérzet és a bizalom kialakulásának). Kivételes indok esetén, közös megegyezéssel lehetnek ritkábbak, vagy sűrűbbek a találkozások a heti egy alkalomnál.

A terapeuta és a kliens négyszemközt, kényelmesen helyet foglal, majdnem egymással szemben. A beszélgetés 50 perce alatt nagyrészt a kliens döntheti el, hogy miről akar beszélni, miben kéri a segítséget. A terápia/ tanácsadási folyamat egy ún. speciális tér, a hétköznapi kommunikációs szituációknál sokkal rugalmasabb helyzet. A terápiás/tanácsadási helyzet lehetőséget ad rá, hogy jobban értsük belső működésmódjainkat, reakcióinkat, saját érzéseinket.

Ez a kezdeti „idegenség” kölcsönöz objektivitást, elfogulatlanságot a helyzetnek. Valamint a pszichológusra érvényes a titoktartás kötelme is (a terápiás térben elhangzott információk nem kerülnek ki onnan). Mindez segít abban, hogy a hétköznapi kommunikációs helyzetekhez képest jobban meg tudjon nyílni.

Segíthet a baráti, hozzátartozói beszélgetés is, de: a barátok/hozzátartozók érzelmi terhelhetősége véges!

Az empátia beállítódás váltást feltételez, azaz a pszichológusnak át kell lépnie a páciens belső értékrend szerinti világába. Egy reális kapcsolat hosszú távon ezt nem bírja el!