Egy kultúra mindig dönt. A nyugati kultúra nem egy érvágással a halálba, hanem egy vágással az életbe segít.

(Odent, M., 2004.)

Cikkem témájául a császármetszés pszichológiai konzekvenciáit választottam. A császármetszés pszichológiai korrelátumai az anyára, a gyermek alakuló személyiségére és kettejük interakciójára nézvést klinikailag jelentős hatással vannak. Az utóbbi években számtalan publikáció született abban a témában, hogy mi Nyugaton már a „császármetszés kultúrájába” szocializálódtunk , vagyis, túl az orvosilag indokolt „sürgősségi császármetszéseken” világszerte egyre több anya választja a tervezett császármetszést a hüvelyi szülés helyett. Jelen dolgozatban ezt a nagy mennyiségű és széleskörű, ám kissé diffúz orvosi, pszichológiai irodalmat igyekszem áttekinteni, strukturálni, továbbá felhívni a figyelmet és a téma kutatásának újabb- mindeddig méltatlanul feltáratlan, vagy kevéssé kutatott- fejlődés-lélektani horizontjára. Amint látni fogjuk, a szülés és születés lélektana, ezen belül is a császármetszés régóta kutatott területek, így 2004 előtt számos tanulmány született a téma nőgyógyászati vonatkozásában (a császármetszésből adódó orvosi komplikációkról, az életveszélyről), 2004 után pedig megszaporodtak az addig háttérbe szorult, a császármetszés tükrében vizsgált pszichoszociális és viselkedéses tényezőkre (pld. az anya szülésélménye, önképe, szülői nevelési stílusok, posztpartum depresszió és hangulati ingadozások, szülés körüli hormonális változások, bonding) fókuszáló kutatások. Mindazonáltal, az eredmények rendszerezésére és olyan alapvető, mindeddig vizsgálatlan kérdések kutatásának fontosságára- mint pld. interszubjektivitás (elsődleges és másodlagos), szinkronicitás császármetszett diádoknál.- igyekszik felhívni a figyelmet a jelen, hiánypótló munka.

Másodsorban- mivel Brazíliában 2004-ben az emberek átlagosan több, mint 50%-a választja előre a császármetszést, és Londoni születésű orvosok 31%-a császároztatná magát, ha választhatna- láthatjuk, hogy a jelenség nem pusztán magyar, ill. európai specifikum (Magyarországon 2003-2006 közt 4,1%-kal, Európában3,1%-kal nőtt a császármetszések évenkénti száma). Az USA-ban 2004-ben mindenféle szülés közül 29,1 % zajlott császármetszéssel, és az összes műtét közül a császármetszés a leggyakoribb (Raffai, 2004). Míg a szülés és születés témája meglehetősen sűrűn kutatott területnek számít hazai és külföldi berkekben, addig konkrétan a császármetszés lélektanával kapcsolatban- kiváltképp magyar szerzők tollából- a császármetszés gyakoriságához képest, mindeddig aránytalanul kevés publikáció született. Ha figyelembe vesszük, hogy a császármetszés milyen szomatikus, pszichológiai, szociális, pénzügyi, etc. következményekkel bír, az anyára, a gyermekre, az apára, a modern családszerkezetekre és egész egészségügyi rendszerekre, társadalmakra nézve, nem kérdés, hogy- bár az emberi élet kezdetéről beszélünk- az emberiség jövőjét alapjaiban érintő talán megrengető, interdiszciplináris problémáról van egyúttal szó.

1. A VIZSGÁLAT TÁRGYA

Vizsgálatom tárgyát képezi tehát tágabb értelemben a császármetszés lélektana, szűkebb értelemben pedig a császármetszés fejlődéslélektani hatásai a család egészére- de mindenekelőtt a gyermek személyiségfejlődésére, a diádikus anya-gyerek interakcióra és a korai kötődés alakulására nézve.

2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS

3. 1. A „CSÁSZÁRMETSZÉS KULTÚRÚJA”, TÖRTÉNETE

Elhalt terhes asszony méhéből a magzatot ki kell metszeni, külön eltemetni.

(Szabó, A., 21)

Annak ellenére, hogy széles körben elterjedt a nézet, és középkori ábrázolások is azt támasztják alá, hogy a császármetszés Julius Caesar nevéből származik, a „sectio caesarea” eredete a tudomány számára máig kérdéses. Az egyik tábor érvei Plinius szövegeire hivatkoznak, melyek szerint a Caesar nevet viselték mindazok, akik anyjuk méhének felmetszése útján jöttek a világra. Ezt támasztja alá az is, hogy a latin caedo, caedare igék jelentése vágni.

Ugyanakkor, a fentieket meghazudtolni látszó történelmi fegyvertény, hogy Caesar édesanyja túlélte fia születését, holott az ókori Rómában- a „természetes szülés kultúrájában” csak post mortem végezték (Szabó, A., 1996), végezhették (az orvosi gyakorlat szerint hazánkban például egészen 1890-ig, Tauffer Vilmos első sikeres műtétéig, melyet az anya és a magzat is túlélt) a császármetszés korabeli elődjét. A császármetszésre vonatkozó első törvényt Numa Pompilus (Kr.e. 715-672) Lex Regia című művének tulajdonítják (ld. fenti idézet, mely az európai jogrendbe is átöröklődött). Hasonló, császármetszésre történő utalásokra lelhetünk asszír-babilóniai orvosi szövegekben, valamint a görög, az indiai és az iráni mitológiában, Buddha születésének legendájában (Bráhman az anya jobb oldalából emelte ki), ezen felül, Dionüsszosz születési mítoszában (Zeusz kimentette anyja méhéből és saját combjába varrta be).

Napjainkban azonban az anya halálánál jóval gyengébb indokok is elegendőek a császármetszés elvégzéséhez, a sürgősségi műtétből megelőzési intervenció lett. Zoltán Imre (1909) vezette be az elvet, mely szerint minden olyan esetben végezhető császár, mikor az az anyára és a magzatra nézve is csökkenti a halálozás ill. megbetegedés esélyét. Pld. elégtelen méhizom tevékenység, korábbi császármetszés, betegség miatt veszélyes hosszú vajúdás, rövidlátás etc.- az anya részéről- ill. farfekvés, ikerterhesség, koraszülés, lepényelégtelenség, forgási-beilleszkedési nehézség, 1500 kg alatti súly- a magzat szempontjából (Elek, 2004). Ilyen esetekben az orvosi protokoll előírja a beavatkozást, azonban bárki kérheti önként, szülhet „tervezett császárral”. Mióta a médiasztárok „reklámozzák” a „tervezett császárt”, alakjukat megőrzendő, a stresszt és a félelmet elkerülendő, és esztétikai előrelépést is (manapság már szeméremcsont feletti pfannenstiel metszést, ún. „bikini metszést”) végeznek, nem meglepő módon az OEP császármetszésre fordított támogatásai is megnövekedtek. 2007-ben 91 000 HUF-t szánt a hüvelyi szülésekre, szemben azzal a 190 000 huf-tal, amit a császármetszésekre költött (Rist, 2007).

Bizonyos népek „szülés kultúrájában” a vágás, a metszés motívuma inkább a népszokásokban, a hiedelemvilágban jelenik meg, mintsem a tényleges, rutinszerű orvosi gyakorlatban. Malajziában a nők terhességének idején szimbolikusan még egy ajtót vágnak a ház falán, bízva abban, hogy a gyereknek így könnyebb lesz az útja. A Cherokee asszonyok például minden ajtón sietve mennek át, Thaiföldön elefánt alatt, az Arab országokban pedig teve alatt kell átbújni, ha az asszony könnyű szülést óhajt (Odent, 2004). A manapság jellemző, humanizált szülés , mely erősen stimulálja a neocortexet- hiszen beszélnek a szülő nőhöz, erős megvilágításban van, „megfigyelik”, nélkülözi a biztonságot- odavezet, hogy a medikalizált, szorongással terhes szülési körülmények helyett egyre többen választják az alternatív szülési módokat ill. a császármetszést. Michael Odent, a szülés „emlősiesítésében”, dehumanizálásában látja a szülészet jövőjét. Elgondolása szerint, újra rá kéne vezetni a nőket a szülés ösztönös folyamataira, a kontrolligény ideiglenes feladására és az esetleges archaikus bevonódásra.

3. 2. CSÁSZÁRMETSZÉS A SZOMATIKUS ORVOSLÁSBAN

A „sectio cesarea” orvosi szempontból alapvető fontosságú beavatkozás, elsősorban koraszülött magzatok világrahozatalakor. Így a koraszülött magzatok életkilátásai 20-25 %-kal javíthatók és lehetővé válik a hypoxia megelőzése, így a magzat relatíve traumamentes világrahozatala (Papp, 1999). A beavatkozást regionalis anestesiában érdemes végezni általában transversalis, néha longitudinális metszéssel- a terhesség idejétől és a magzat helyzetétől függően.

Bár a császármetszés a koraszülöttek világra segítésének legkíméletesebb módja, tudni kell, hogy a fájások nélkül elvégzett beavatkozás erősen hajlamosít az újszülöttkori légzészavar kialakulására- írja Dr. Szabó István. Ennek okait az alábbi (1.1) táblázatban foglaltam össze.

3.2.1. táblázat: a fájások nélkül végzett császármetszés és légzészavar okai, összefüggései

Mechanikai hatás	A magzati fej compreSsiója	Magzatvíz aspiratIo	Elégtelen placentáris transfusio
Míg a hüvelyi szülés során a fájások és a szülőcsatornán történő áthaladás hatására a folyadék kipréselődik az alveolusokból,  a cs.m. során a folyadék a tüdőben marad, „wet lung” és a nyirokutakon, lassabban szívódik fel.	Míg hüvelyi szülés során a koponyát érő nyomóerők stressként hatva működésbe vonják a hypothalamus-hipofízis-mellékvese rendszert, mely a plazma kortizol szintjének emelésével sietteti a tüdő érési folymatait, cs.m. során e hatás elmarad	Cs.m.-nél a magzati gyomorválladék kb. kétszer több (10-20 ml lenyelt magzatvíz), mint hüvelyi szülésnélàlégzészavar	cs.m.-nél a placentáris transfusio nem mindig elégséges, ez kb. 100 ml vér hiányát is jelentheti

Az eddig említetteken kívül- a cs.m. árnyoldalai között fontos megemlíteni az anyára leselkedő esetleges olyan szövődményeket, mint pld. hegszétválás, a szomszédos szervek sérülése, bélelzáródás, hólyagműködési zavar (Elek, 2004).

3.3.3. A CSÁSZÁRMETSZÉS NEUROENDOKRINOLÓGIÁJA

A hüvelyi szülés során stressz hatás éri mind a magzatot, mind az anyát, melynek következtében katekolaminok szabadulnak fel, növekszik az arousal szint szemben a császármetszett gyerekekkel, akiknek a katekolamin szintje végig egyenletes eloszlást mutat, különösen a „programozott cs.m.-ek esetén.

Egy svéd tanulmány szerint: míg a vaginális szülés alatt a méhkontrakciók automatikusan váltják ki az oxitocin termelődést, megindítva így az anya tejelválasztását, a cs.m. anyukák tejtermelődése lassabban indul be (mert esetükben az oxitocin szint nem pulzálva növekszik, ezért az alacsonyabb prolaktin szint miatt nehezebben szoptatnak, a vajúdás elmaradása miatt gyakran nem készülnek fel a szoptatásra (Nissen et al, id. Odent, 2004).

A hüvelyi úton született gyermek a végbélnyílás közelében „lát napvilágot”, így a külvilágban ismerős, az anyai baktériumflórára jellemző baktériumok fogadják, nem így a cs.m. gyereket, aki a steril műtő és idegen emberek baktériumflórájával találja „szembe” magát és mivel antitestekben gazdag anyatejet is csak később iszik, bélflórája is legalábbis másként alakul (Odent, 2004).

A cs.m. gyereket más szagingerek érik, mint a természetes úton születettet, szervezetében kisebb mennyiségű noradrenalin termelődik, így nehezebben ismeri fel anyja illatát, ami gátolhatja a korai imprintinget és a korai kötődés alakulását.

A fentieken túl, a cs.m. gyerekeknél elmarad az endogén opiátok termelődése is, melyek arra szolgálnának, hogy pozitív felhangot kapjon a szülés élménye és az anya bármilyen ronda, vagy elesett is babája szépnek élje meg (Varga, Suhai- H., 2002). Molnár Emma szerint a cs.m. során az újszülött DNS-e is sérülhet, melynek allergia, cukorbetegség és akár leukémia is lehetnek a következményei.

David Cheek (1986) szerint a gyermek egész életére, idegrendszeri fejlődésére kihat, imprintálódik a mellékvese hormonok kiáramlása, és az azt kísérő stressz- mely a cs.m. során nem történik meg. Egy kanadai pilot vizsgálat tanúsága szerint- melyben 38 császárral született nő pszichiátriai jellemzőit vizsgálták- a császárral születettek stressz kifejezését, ill. szorongását az esetek döntő többségében nem kísérik a stressz szomatikus tünetei. A kutatók ezt a természetes szülés során fellépő szomatikus „benyomások” hiányával magyarázták. Ugyanakkor, meg kell jegyezni, hogy egy 2007-es, cs.m.-el ill. természetes úton világra jött patkányokkal végzett kísérlet alapján (N=120 vs. N=108). Az anyától való elválasztáskori testsúlyban, kültéri aktivitásban nem mutatkozott semmiféle különbség az utódok között (Grota, L., J., Denberg, V., H., 2006). Ez a tanulmány azonban nem beszél arról a felmerülő kérdésről, hogy a cs.m. esetleg csak humán szinten okozhat szomatikus, ill. pszichés kárt.

3.3.4. A CSÁSZÁRMETSZÉS LÉLEKTANI „KERESZTMETSZETE”

„Ez az orvosi lapba való, George – mondta. – Császármetszés zsebkéssel, és a varrás viaszolt horgászelőkével.

George bácsi a falnak támaszkodott, karját nézte.

Hát te nagy ember vagy, az ám – mondta.

Kellett volna egy pillantást vetni a büszke apára. Azok állják legrosszabbul ezeket a kis ügyeket – mondta az orvos. – Meg kell mondanom, ez elég csendesen viselkedett.

Leemelte a takarót az indián fejéről. Kezét nedvesen húzta vissza. Egyik kezében lámpával fellépett az alsó ágy peremére, és bevilágított. Az indián arccal a falnak fordult. Torka egyik fülétől a másikig át volt vágva. Vére tócsában folyt össze oda, ahol teste besüppesztette az ágyat. Feje a bal karján nyugodott. A nyitott borotva, élével felfelé, a pokrócon feküdt”

(Ernest Hemingway, 1924).

A fenti idézet ékes példája a keleti és a nyugati kultúra találkozásának és egyúttal az Odenttől származó idézetem „megvalósulása” az irodalom fiktív világában, hiszen az orvos késével az életbe segített egy kisbabát, az indián férfi (az apa) azonban egy érvágással a halálba küldte magát.

A születés, mint katarzis és/vagy krízis?

Annak ellenére, hogy már Arisztotelész is úgy vélekedett, hogy a magzatnak már néhány hetes korától kezdve lelke van, csak a 20. század igazolta kísérletekkel, hogy a az anya hasában levő gyermek szenzoros és emlékezeti képességei is hatékonyan működnek. Kiderült, hogy a neokortexet stimuláló ingerek (beszéd, erős megvilágítás, megfigyelés etc.) szülés közben pld. kifejezetten kártékonyak. Lenore Terr (1985 id. Etényi) szerint a bevésődött perinatális események-inadekvát válaszokat, viselkedés mintázatokat eredményezve- tudattalanul befolyásolják az egyén viselkedését élete során. Így a tudományban méltán értékelődött fel a szülés és a perinatális időszak „pszichológiája”, vált kritikus kérdéssé a születés, mint trauma interpretációja. Ennek a folyamatnak egy forradalmi állomását képezi Donald Woods Winnicott elmélete, mely szerint az „elég jó szülés” énerősítő hatású, aktív probléma megoldási „őssémát” biztosít a gyerek számára és a stabilitás, az ősbiztonság érzetét kelti (Etényi, 1998). Az ő nevéhez fűződik a születés előtti emlékek „feltárása” is, mivel rájött, hogy a gyerek tudatában a szülés során történt összes esemény sorrendben emlékképként rögzül, és holotróp légzéssel, hipnózissal és egyéb ideomotoros technikákkal előhívható. Winnicott három alapvető születés típust- jó szülést, traumatikus szülést és extrém traumatikus szülést- különít el, cáfolva Freud és Otto Rank korábbi nézeteit. Az ő gondolkodásmódjából kiindulva az extrém traumatikus szülés vezet későbbi inadaptív magatartásmintákhoz. Az ő nézőpontja szerint a császármetszés- mint extrém traumatikus szülés- kiemelt figyelmet érdemel tehát.

Ezzel szemben Freud és Rank álláspontja szerint a szülés feltétlen trauma, „kiűzetés az ősi vegetatív, eufórikus milliőből”. Rank ennek fényében minden szorongásos kórkép hátterében az anyától való elszakadás traumáját sejtette. Következésképpen, ők talán ezért sem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a császármetszésnek, mint „hatványozott” traumának. Szemléletük szerint a születés kríziséhez képest a császármetszés traumatikus volta nüansznyinak tűnhetett.

3.3.5. A „CSÁSZÁRMETSZETT” ANYA

Ha a szülés élmény nem megélt folyamat, kimaradt, más lesz a gyerekhez való viszony is

Az utóbbi évtizedben megsokszorozódott a császármetszésen keresztülment anyák posztoperatív és retrospektív, személyiségjegyeire irányuló kutatások száma. Az alábbi (3.3.5.1.) táblázatban az anya császármetszés utáni pszichológiai jellemzőire irányuló kutatási eredményeket, majd a következő táblázatban a császármetszésre „hajlamosító” anyai személyiségjegyeket foglalom össze.

3.3.5.1. táblázat: Császármetszett vs. vaginálisan szült anyák posztoperatív pszichológiai jellemzői

KUTATÁS ÉVE, SZERZŐK	„CSÁSZÁRMETSZETT” ANYÁK esetében jellemző	HÜVELYI ÚTON SZÜLT ANYÁK esetében
1992, Boyce és Todd (1984- Kumar, R., Robson, K., M- a cs.m. valószínűsíti a PPD-t.)	Hatszor valószínűbb a post partum depresszió 3 hónappal szülés után, nem így a tervezett cs.m. esetén, talán a „kontroll” a kulcs
O’Hara, M.W. et al. (1984) Hopkins, J. et al (1987) Benett-Slade (1991) Hannah et al (1992)	Cs.M. és anyai depresszió közti kapcsolat hívei. A kapcsolat lehetősége már a 70-es  években felmerült
Pitt, (1968) Paykel (1980) Lane et al (1997) Righetti-Veltman et al (1998) Nielsen, Videlbeck (2000) Chaudron (2002) Parker (2004) Carter (2006)	A Cs. m. és PPD közti kapcsolatot tagadják. Szerintük csak bizonyos anyák bizonyos gyerekeinél vezethet PPD-hez a cs.m.           Szerinte a depresszió nem, de szorongás és PTSD összefügghet a cs.m.-mel
Di’Matteo (1996, 2002)- a cs.m. anya viselkedése, személyiség jellemzői a szülést követően rövid és hosszútávon?	-A cs.m. anyák kevésbé hajlamosak szoptatni, pozitívan reagálni gyerekükre, több idő telt el az 1. interakcióig. De ő nem talált különbséget az anyák magabiztosságában, szorongás szintjében, gondozói attitűdökben – kevésbé elégedettek a szülés után rövid és hosszútávon.	Bármilyen is a gy., az anya szépnek látja, szoptatja, sok pozitív reakció.
Fischer (1997)- anyák személyiség jellemzői szülés után?   Bödecs (2006)- anyák jellemzői közvetlen szülés után?	-Cs.m. után Kedélyromlás, önbecsülés csökkenés, klinikai depresszió valószínűbb. – csökkent önértékelés, Extrém fájdalom és rémület, gyászreakció	Önbecsülés növekedés, jó kedély
Koo et al (2003)- cs.m. és PPD?	Cs. m. esetén a PPD valószínűsége 1,81-szeres ( Talán azért kisebb a PPD esélye, mint 1992-ben, mert már fokozottabban ügyelnek a PPD elkerülésére.
M. Garel, N. Lelolng, M. Kaminski (2004) utánkövetéses vizsgálata, 2 hónap és 1 év távlatában	2 hónap után: kevésbé voltak magabiztosak gyereknevelési képességeiket illetően. 1 év után azonban nem voltak szignifikáns különbségek a cs.m. és a kontroll csoport közt.	énközpontúbb panaszok 2 hónap után, mint a cs.m. anyáknál
Deluca, Robin Stein (2007)- cs.m. anyák szülés élménye?	Rosszul élik meg a szülés élményét, negatívabb önképük, a beavatkozás (és  hogy a szüléssel kapcsolatos várakozásoknak nem felel meg a szülés) csökkenti kontrollhitüket. Szülői magatartásuk szegényesebb, hangulatingadozások jellemzik őket. KRÍZIS.	Pozitív élményként élik meg a szülést, KATARZIS
J. Fenwick et al (2008) telefonos interjú, N=210, ezen nők egy része programozott-orvosilag nem indokolt- cs.m.-mel szülte 1. gyerekét- Mik a tervezett cs.m. preferencia okai?	Tervezett cs.m. preferencia okai: —biztonság és külső kontroll iránti igény – a női test alábecsülése – félelem a természetes szüléstől és a szülési folyamat alulértékelése
N. Robinson (2004)- cs.m. és szülői elégedettség?	Az apa nem lehet bennt a szülés során a műtőben (ez is fokozza a szülői elégedetlenséget), holott a szülés utáni első órában az apa mellkas szőrzetébe való csimpaszkodás pld. pótolhatná az anyai „jelenlét” hiányát.	Az apa bennt lehet a műtőben és a szülést követően is a gyerekkel lehet.
S. Fenwick et al (2008)- cs.m. anyák szüléssel kapcsolatos élményeiről szóló kvalitatív kutatás 1999-2000, hangfelvételek alapján	4 fő „élmény kategória” rajzolódott ki: – várakozások és realitás közti kontraszt (ez az előző vizsgálatban is megjelent) – kontrollálva lenni – nőként bukottnak lenni (önértékelés) – „másság” érzése

Összegezve, a császármetszés után az anya- ha PPD-re nem is minden kutatási eredmény szerint hajlamosabb, természetes úton szült társainál- a cs.m. és a PTSD (poszt traumás stressz zavar), ill. a szorongásos kórképek kapcsolata szinte egyértelmű. E kérdés kapcsán, kifejezetten érdekes az anya cs.m. előtti viselkedéses és személyiségjegyeit is megvizsgálni, hiszen a kapcsolat talán nem a cs.m. megtörténtéből, hanem esetleg az anyák személyes történetéből, genetikai hajlamaiból vezethető le, csakúgy, mint esetleg a császármetszés maga. A fent felsorolt kutatási eredmények alapján egyértelműen kirajzolódik egy olyan kép, mely szerint a cs.m. kvázi „elrontja” a szülés élményt, rombolja az anya önképét, visszaveti a biztonságos világba vetett bizalmát, kontrollhitét, szülői kvalitásairól alkotott korábbi képzetét. A következő táblázatban a cs.m. anyák szülés előtti jellemzőivel kapcsolatos kutatások eredményeit vázolom.

3.3.5.2. táblázat: a császármetszett anya szülés előtti jellemzői

KUTATÁS ÉVE, SZERZŐK, TÉMA	CS.M. ANYA JELLEMZŐI	TERMÉSZETES ÚTON SZÜLT ANYA
J.A.Trowell et al (2002)- első gyereküket császárral szült nők;1 hónap, 1 év, 3 év távlatában követték anyák és babák fejlődését	– eleve „problémás” nők voltak, akiknek gondjaik akadtak múltbeli és jelen kapcsolataikban – a cs.m. oka az esetek zömében magzati distressz, hosszú vajúdás, de sosem betegség volt.	Kontroll csoport
-J. Fenwick et al (2008)- ausztráliai nők miért preferálják a programozott cs.m.-et? Milyen a programpzptt cs.m.-et preferáló anya „prototípusa”? (N=210)       – S. Sheffield (2002)- anyák félelmi és negatív tendenciái a szülés előtt, STAI, W-DEQ	– kontrollra és biztonságra vágynak – alulértékelik a női test kapacitását -Nem tartják sokra a szülés ”ősi folyamatát” – az orvosok is támogatják a cs.m.-et, mondván, hogy az a biztonságos és felelős választás.   –  a szüléstől való félelem szintjében nem talált különbséget spontán, tervezett császárral, ill. sürgősségi  császárral való szüléskor. Azonosított egy W-DECK nevű mérőeszközt, mely 4 körülírt konstruktumot mér, ezek a: félelem, a pozitív anticipáció hiánya, izoláció és a szülési kockázat anticipálásának mértéke. Ezek- a 3. trimeszterben mért faktorok- nem mutattak összefüggést a szülés módjával. Azonban a vizsgálat szerint az amerikai nők szignifikánsan jobban félnek a szüléstől, mint svéd társaik.	Kontroll csoport

A táblázat alapján sejthető, azonban egyik kutatás sem igazolta pontosan, hogy a császármetszés hátterében gyakran az anyai félelem, alacsony önértékelés, szorongás, kapcsolati nehézségek állhatnak. Az ezen a téren végzett kutatások módszertani hiányossága azonban, hogy mindegyik az anya terhessége idején (pld. 3. trimeszter, utólagos visszaemlékezés) vizsgálódott, kikerülve azt a kérdést, hogy az anya terhesség előtti személyisége, szorongás szintje, megküzdési stratégiái milyenek lehettek. A téma szintén egy érdekes, hosszabb távú következményekkel bíró aspektusa lehet az is, hogy a cs.m. anya egy olyan élményből „marad ki”, melyet Kitzinger méltán illet a „pszichoszexuális esemény” névvel, hiszen a szülés nem pusztán biológiai folyamat, hanem identitásváltás, a módosult tudatállapotok egy specifikus válfaja.

3.3.6. A „CSÁSZÁRMETSZETT” SZEMÉLYISÉG ÉS KOGNITÍV JELLEMZŐI

Ha a születés élmény nem megélt folyamat, kimarad,akkor más lesz az individuációs törekvések jellege

(Bödecs, 2006, 20.)

Felmerül a kérdés, hogy „ha már vannak” születéskori emlékeink, akkor miért nem kerülnek ezek elő, miért nem képezik narratív identitásunk szerves részét? Ha a születéskori emlékek valóban léteznek, az egészen új megvilágításba helyezi a császármetszés pszichológiai fajsúlyosságát is. Etényi (1999) szerint egyrészt azért, mert ezen emlékek non-verbális időszakból származnak, másrészt -Freudra hivatkozva- azon egyszerű okból, mert a születés mindenképp trauma és énvédő mechanizmusaink a személyiség védelme érdekében elfojtják ezen emlékeket. A perinatális emlékek bizonyítékául szolgál (Etényi, 1998, 1999) egy kísérlet is. A kísérlet során óvodásokat kértek arra, hogy egy 3 m hosszú textilhengeren másszanak végig, a kijáratnál vezető várta őket és tetszés szerint vehettek részt, annyiszor mehettek keresztül a csövön, ahányszor akartak. Míg az anyai interjúk alapján „könnyen született” csemeték testületileg derűs arccal, beszélgetve, normál tempóban 10-15 alkalommal is végigmentek a csövön, láthatólag élvezve a feladatot addig az egykor császármetszett ovisok zöme elutasította a feladatot, vagy komor arccal néma csendben ment végig, maximum 1 alkalommal. Néhány esetben „öngyógyító tendenciáról” számoltak be v.v.-k, vagyis volt olyan cs.m. gyerek, aki addig ismételgette a próbálkozást míg ismerőssé és kezelhetővé vált számára a terep. Külön említést érdemel egy kisfiú, aki elakadt a hengerben és egyre csak azt a frázist ismételgette zavartan: „nem találom az utam, nem találom az utam!” Utólagos interjú során ennek a gyereknek az anyja arról számolt be, hogy hosszú vajúdás után azt mondta neki az orvosa, hogy muszáj császározni, mert a baba sajnos „nem találja az útját”. A meghökkentő helyzet talán a perinatális emlékek magatartás mintává válására utal, de tudományos szemmel nézve nem kizárt, hogy pusztán a véletlen egybeesés műve.

Jane English szerint a fő gond a cs.m.-sel, hogy éppen az átmenet vész el az anyával való teljes fizikai, lelki egységélmény ill. a teljes szeparáció között. A cs.m. gyerekek zömének első, mégha tudattalan élménye is a világról az, hogy a körülmények tőlük teljesen függetlenül, egyik pillanatról a másikra megváltozhatnak. Személyiség szerkezetükben így a problémamegoldás és a változtatásra való képesség mintázatai alakulnak valószínűleg másként. Az alábbi (3.3.6.1.) táblázatban a cs.m. gyerekek karakter és kognitív jellemzőivel kapcsolatos kutatási eredményeket ismertetem.

3.3.6.1. táblázat: a „császár” karakter prototípusa és kognitív jellemzői

Kutatók, téma	A „Császár” személyiség jellemzői	Kontroll személyek
Blazy, 2006; Bödecs, 2006; English, 2004– lehetséges karaktervonások	-Gátoltság, elakadás, önálló cselekvésképtelenség – viktimizáció, legyőzöttség érzése – várakozás, hogy a fennálló kellemes állapot megszűnhet – dependens igény, hogy a túlhaladásra megérett élethelyzetet külső hatás változtassa meg, megementés iránti vágy
Dickie (1988) – megerősítette az előbbieket, korrekt, nyomon követhető módszertan félig strukturált interjúk	-interperszonális határok hiánya – tervezési nehézség – dependencia
McCracken (1989) metodológiája támadható		Nem talált szignifikáns  különbséget cs.m. útján és hüvelyi úton születettek személyiségében
Doris R.Entwisle., Karl L. Alexander (1982-2007)	-nem találtak szign. érettség és temperamentumbeli különbségeket általános iskolásoknál (1.osztály) – a cs.m. szülők azonban többre tartották gyerekeik iskolai képességeit, mint a többi szülő.
Jane English (1993)	– kapcsolatokban védekező attitűd – csak akkor nyitnak mások felé, ha kimerültek, vagy kiszolgáltatottak – folyamatosan tesztelik a határokat és a kereteket, nem érzik a határokat.
Joanne Steel, English Jane: egy esettanulmány alapján	– határozottabb céljaik vannak – kiskoruk óta eltökéltebbek – intelligensebbek -beszédesebbek

Szokások, várakozások, mintázatok, melyek jellemzőek lehetnek a vajúdás nélkül született „császármetszett személyiségekre”kvalitatív esettanulmányok alapján (English, 1994):

• Azon várakozás, hogy a táplálást mérgezés, vagy támadás követheti.
• Védekező attitűd a testi érintkezéssel kapcsolatban.
• A szokás, hogy csak akkor nyitnak mások felé, ha kimerültek, vagy lerohanják őket.
• Dependencia; az érzés, hogy meg kell menteni, az önálló problémamegoldásra való képtelenség, de paradox módon tiltakozás a segítségkérés ellen, a segítség elfogadásának képtelensége.
• Harag a lehetséges segítők felé, akiknek nem sikerül a lehetetlen kérést- vagyis a teljes felmentést- teljesíteni.
• A kapcsolatok eltorzítása, és szexuális viselkedés a szülésszel azonos neműek irányába; a várakozás, hogy küzdelmeit kudarc fogja követni; az elvárás, hogy kötődjenek hozzá és viseljék gondját.
• A szelf elkülönítése másoktól és paradox módon a személyes határok betartásának hiánya.
• Könnyű hozzáférés a transzperszonális tudatossághoz, ám e képesség alulbecslése
• Határok és gátlások folyamatos ellenőrzése.
• Színes, intenzív, váratlan, hirtelen viselkedés mintázat a kapcsolatokban, a folyamatos fokozatos fejlődés helyett (melyet a születés folyamata során lehetett volna megtanulni).  
• A folyamatosság hiánya; a várakozás, hogy ha a kapcsolatot nem „táplálják”, éltetik, akkor is megmarad.
• A célorientáltság hiánya és az efelett érzett sajnálkozás (akarnak célokat, de képtelennek érzik magukat).
• Erős negatív önítéletek, amiért nem felelnek meg mások tudattalan elvárásainak
• Bizalom abban, hogy kérés nélkül mindig a segítségére sietnek majd.

Mindazonáltal, amikor górcső alá vesszük a császármetszés következményeit, mindjárt az elején érdemes különbséget tenni a tervezett és a nem tervezett operációk között is. A nem tervezett császármetszés több stresszel jár, erősebben traumatizál (mint a tervezett császár ill a természetes szülés), mert hozzáadódik maga a szülési komplikáció, ami végül a császármetszéshez vezet. Az alábbiakban Raffai Jenő (2004) pszichoanalitikus megközelítését ismertetem.

Széleskörű klinikai kutatások szólnak a császármetszés-alakuló személyiségre nézve nemkívánatos hatásairól. Egyrészt vannak közvetlen tüneti megnyilvánulások, másrészt hosszútávon megnyilvánuló traumatizációk. A közvetlen hatásokhoz sorolható az újszülöttek hosszan tartó sírása, a traumatikus sírás, a nehézségek a szoptatásnál,alvászavarok, emésztési zavarok, kólika, a fizikai kontaktus elhárítása és a sokat emlegetett kötődési zavar.
Míg a hosszú távú hatások közé tartoznak a manifeszt kötődési problémák mint, a visszahúzódás, a félelem a kapcsolatoktól, kisebbrendűségi érzés, bűntudatérzés, teljesítményzavarok, az elhatárolódási problémák és a különféle emocionális zavarok. Legerőteljesebb tünete a már fentebb említett fizikai kontaktuselhárítása. Ne feledjük, a császármetszéssel született babák hosszú ideig idegen kezekbe kerülnek. Ez életük legelső, legmeghatározóbb mozzanata. A babákat érő érintés többnyire hideg, személytelen, erőteljes és fájdalmas.Ráadásul az érintés nem független az operáció kontextusától, attól, hogy maga a beavatkozás szorongással jár, az operációnak mindig van kockázata. Az operatőr feszült lelkiállapota a baba megragadásában is tükröződik. Mivel a császármetszés esetében a gyorsaságnak, tehát az időnek rendkívül nagy jelentősége van, az érintések ritkán tartják tiszteletben a babák szükségleteit a gyengéd, szeretetteljes fogadtatásra egy olyan pillanatban, amikor a születés amúgy is extrém megterhelést jelent nekik.
Az egyik világból átkerülni egy másikba az élet és a halál analógiáját kínálja fel. Ehhez még az is hozzáadódik, hogy a császáros babákat általában hosszabban és alaposabban vizsgálják (ők és az anyjuk sebészeti eseteknek számítanak), ami gyakoribb, intenzívebb és fájdalmasabb fizikai kontaktust jelent nekik. Ezt tetézi, hogy a műtét után nem történik meg az „azonnali anyamellre helyezés”sem, és a műtőből kizárt apa sem teremthet kontaktust az újszülöttel.

A mindezek következtében fellépő kontaktuselhárítást mint tipikus „császáros” tünetet a szakirodalom a császármetszéssel világra jött gyermekek árnyoldalaként írja le. A kapcsolat elhárítása kötődési zavarhoz vezet, ami a gyermek- és felnőttkorban is megjelenik.

Ezek a gyermekek és felnőttek a tudatos beállítódásuk szerint lehetnek gyengédek, és nagyon is vágynak a gyengédségre, de tudattalanul elhárítják az érintést. Saját vágyaik félelemmel töltik el őket. Az egyik anya a következőképpen írta le kisgyermeke elhárító magatartását: „Ahányszor csak magamhoz vettem, az egész teste összerándult, a karjait a teste köré fonta, és az egész teste megfeszült. Ez a későbbiekben sem nagyon változott.„

Az előbbi nézőponttal talán a legélesebben szembehelyezkedő véleményében pont a cs.m. személyiségfejlődésre nézve pozitív aspektusát domborítja ki Tarr Bence László, aki ugyan filozófus, kultúrantropológus. Szerinte a babák maguk választják születési módjukat, aminek lehet egyszerű fizikai oka (pld. farfekvés), de lehet spirituális is. Tarr a névből (császár) kiindulva azt vallja, hogy a császármetszés a világrajövetel királyi útja, mégpedig azáltal, hogy megkíméli az újszülöttet a szüléssel járó fizikai gyötrelmektől. Ezáltal ő a születésnek ezt a módját a „gyöngéd születés” egy formájának tartja. Értelmezése szerint a születési trauma a szülőcsatornán való áthaladás okozta kínokból adódik, és ez okozza a spirituális dimenziók elfelejtését, az igazi megérkezést ebbe a világba. Császármetszés esetén – szerinte – nem olyan éles a határvonal a világok között, ami mai társadalmunk szempontjából azzal a következménnyel jár, hogy „kevésbé homályosul el a születés előtti boldogság és egység állapotának emléke, amely végeredményben egy békésebb és boldogabb megjelenését hozza le erre a Földre.

Összegezve, kutatások sora érvel amellett, hogy a császármetszés negatív személyiségvonásokra hajlamosít, ám néhányan a spirituális kiteljesedés lehetőségét sejtik benne, a szülők többre tartják cs.m.-el született gyerekeiket és a jelek szerint iskolai, kognitív fejlődésbeli hátrányt nem okoz a születés e művi formája.

3.3.7. A „CSÁSZÁRMETSZETT” DIÁD, SZIMBIÓZIS, INTERSZUBJEKTIVITÁS, SZINKRONITÁS

A szülés nem csak arról szól, hogy egy kisbaba világra jön. A szülésnél anyát is kell szülni, erős, kompetens, bármire képes anyákat, akik bíznak magukban és ismerik saját belső erejüket.

(BarbaraKatz Rotham)

Pszichológiai közhely, hogy míg a „könnyű bébi” ráhangolódást vált ki az anyából a „nehéz baba” szorongást „szül”, elveszi az anya kedvét a ráhangolódástól. Az anya-csecsemő diád szempontjából tehát kiemelt fontosságú a tükrözés-visszatükrözés, az interszubjektivitás, a szociális interferencia (ismeretlen láttán jelzésért néz vissza a gyereke a gondozóra) és a kötődés hiszen ezek a folyamatok képezik a valódi szelf alapját. Az elsődleges interszubjektivitásra– anya és gyerek kölcsönösen cserélgetik a szerepeket, megosztják egymással érzéseiket- épül a másodlagos interszubjektivitás, vagyis a közös figyelmi rendszer, mely már külső tárgyakra irányul elsősorban (anya és gyerek attól képeznek „egységet, hogy egy irányba néznek).

Kutatási eredmények tekintetében, egy négy éves utánkövetéses vizsgálat szerint (2 hónap és egy év távlatában vizsgálódtak, n=103) nincs különbség az anya-gyerek interakcióban, azonban 4 év után a „császáros” anyák kimerültebbnek vallották magukat nem császározott társaiknál és a cs. gyerekek többször kerültek kórházba (Garel, M. et al, 2004).

Egy másik longitudinális vizsgálat (4 és 8 hónaposok vizsgálata) tanúsága szerint bár a természetes úton születettek csoportja 4 hónap után alkalmazkodóképesebbnek bizonyult a Denver adaptabilitási, anyai szorongás skálán, a császáros anyák optimálisabb temperamentumúnak ítélték gyerekeiket, reálisabb elvárásaik voltak velük kapcsolatban, több face to face interakcióba kerültek velük és többször táplálták őket.

Ranschburg Jenő szerint, mennél hosszabb anya és gyermeke szülés utáni elválasztása, az anya annál inkább hajlamos lesz gyerekét magára hagyni potenciális veszélyhelyzetben (pld. magas pólya asztal) (Ranschburg, 1980/1). A legtöbb kutatás kihangsúlyozza a születés utáni első óra fontosságát, amely meghatározza a világhoz való alapvető viszonyulást és a kötődési képességet. A születés után azonnal mellre helyezett csecsemők-11,12 és 15 hónaposan is- több érzelmet mutattak császármetszett társaiknál. Csak úgy, Brazelton skálán (Brazelton Neonatal Assesment Scale) is magasabb pontszámot értek el a születést követő első órában mellre helyezettek (1,3,28 nappal születés után) (Liederman, 1975; idézi Bagdy, 1986) és könnyebben alakítottak ki szemkontaktust is (Gomes et al, 1984) 60-60 anya és gyerek vizsgálata alapján. Szoptatás tekintetében is sikeresebbnek bizonyultak a természetes úton született csecsemők és anyukáik (Kennel, 1975).

3.3.7.1. táblázat: a vajúdás nélküli császármetszéssel születettek feltételezett érzelemvilága a születés során (Jane English szerint)

szakasz	tónus	Külső történés	Szubjektív élmény	kommentár
0	+	A beavatkozás előtt	Elsődleges óceáni érzés, egységélmény	Szinte azonos a természetes szülés kezdetével.
1	–	Általános érzéstelenítés	Mérgezés, émelygés, egyedüllét, félelem, támadás azonosíthatatlan irányból, testelhagyás, csendes halál   .	Ha helyi érzéstelenítést kap az anya és tudata éber marad, kevésbé érez egyedüllétet a magzat. Az anesztézia hatása a későbbiekben is érvényes (a szülés végéig).
2	–	metszés	Sokk, megerőszakolás, borzongás, ellenállásra való képtelenség az érzéstelenítés hatása alatt.  Shock, rape shuddering, still drugged so unable to resist	Bár az anya testét vágják fel a gyerek  is érzi a sokkot.
3a	+/-	Első érintés	Elektromos ébredés, élvezet/fájdalom	Lehetséges egy nagyon pozitív üdvözlés
3b	+	fény	Eksztatikus élményht, „hazaérkezés” élménye, visszatérés spirituális tudatossághoz, az orvos üdvözlő tekintete	pozitív születés „felfelé irányuló érzés
4	–	szopóreflex	Rossz ízek, szopóreflex megjelenése, elégedettség nélkül, furcsa érzetek .	A nem vajúdva született császármetszetteknél ez az első kontaktus, míg a vajúdottaknál nem az első.
5a	–	Kiemelés a méhből	Terror, hiábavaló próbálkozás az irányításra, határ vesztés	Bár felemelik a testet, a csecsemő zuhanáskét éli meg, sokk az egész idegrendszer számára (mert nincs vajúdás, ami felkészítené a gravitációra), mert itt érzékeli először a gravitáció hatását
5b	–	Köldökzsinór elvágása	Halál, támogatás vesztés, feszültség a hasban.
6	–	Stimuláláció hogy elinduljon a légzés, tüdő tisztítása	Saját levegővétel furcsa érzésként való megélése	E fázisban a szülés már befejeződött, de mégis jelentősége van.
7	++	Félelemmel vegyes áhitat	Megadás, kötődés a doktorhoz, szeretet, segítség elfogadása.	Ez véletlenszerűen történik, kialakulhat az apával vagy az anyával is a doktor helyett.
8	-/0	Szeparáció a doktortól, a babát elviszik a műtőből	Szürkeség, nullpont, depresszív hangulat	Az anyától való szeparáció újraélése, az érzés, erőltetett szeparáció.
9a	-/0	Különböző emberek mechanikusan kezelik a babát	Az emberek felidézik a gyerekben az operációkor érzett szeparáció érzését	A 9a, 9b szakaszok meghatározatlan ideig-akár évekig-tarthatnak.
9b	+	Sok ember szeretetet, figyelmet, biztonságot nyújt érdek nélkül.	Megnyílás, elfogadás, tápláltság érzete	A „tápláló” lehet bárki, mindenképp a kozmikus anya megtestesülése.

3.3.8. REBIRTHING TERÁPIÁK

Jones (1969) nevéhez fűződik a primálterápia fogalma, melynek lényegi terápiás mozzanata a „primáltrauma” –az ősi vegetatív, eufórikus állapotból való „kiűzetés”- újraélése. Ez történhet LSD, holotróp légzés, ideomotoros technikák-a születéskori fej és vállmozgások újrajátszása által hipnózisban. Az újjászületés (rebirthing) terápia logikája tehát egy egyszerű, ám vitatható tételen alapszik: életünk első és legfontosabb kötődése a szüleinkkel való kapcsolat, amely a születést követő pillanatokban alakul ki. Ezt a folyamatot az újjászületés terapeuták gyakran imprintingnek (bevésődésnek) nevezik az etológus Konrad Lorenz közismert kacsáira utalva. Az etológusok és a pszichológusok egyaránt tagadják, hogy az emberi fajnál is lehetne egy ilyen szélsőségesen merev biológiai program az elsődleges szeretetkapcsolat kialakításában. Természetesen vitathatatlanul fontos szerepe van ennek a nagyon korai érzékeny időszaknak az anyával (és az apával) való kapcsolat kifejlődésében, de az embernél ez mindenképpen egy hosszabb folyamat eredménye.

3. KÖVETKEZTETÉSEK

1. A császármetszés tehát rövidtávon mindenképpen negatív hatású, mind az anyára, mind a magzatra nézve (nagyobb valószínűségű PTSD, PPD, etc.). Azonban hosszútávon – már az első életévet követően – eltűnnek ezek a hatások és, mintegy az addig elszenvedett traumák kompenzációjaként, a cs.m. szülők büszkébbek lesznek gyermekeikre, mint a nem cs.m. szülők. A tény, hogy a szülést követően a cs.m. anyák kimerültebbek, nem cs.m. társaiknál, szintén erős érv amellett, hogy jelentős pszichés energiákat „áldozzanak” a gyereknevelésre és – a szakirodalmi adatok alapján – ez szintén egyfajta korrekciós-kompenzációs mechanizmusként működhet, melynek célja a negatív szülésélmény reparációja és az anyai önértékelés korrekciója. (Társadalmi szinten is megjelenik az önértékelést sújtó, stigmatizáló tendencia, miszerint a császárral szült anya valójában nem is „hozott a világra gyermeket”, nem volt része a szülés folyamatában.) Tételemet azonban megerősítik azok a vizsgálatok is, melyek bizonyítják, hogy a születést követően, hosszútávon nincs különbség a a cs.m. és nem cs.m. anyák önértékelésében, depresszív hajlamában, ahogyan a gyermekekkel való interakcióikban, sem pedig a gyermekek kognitív jellemzőiben. A cs.m. anyákra leginkább a PTSD, mérsékelten pedig a PPD jellemzőek, a magasabb szülés előtti és azutáni szorongásszint azonban nem. Ez ismét egy érv amellett, hogy nincsen császármetszésre „hajlamos”, szorongóbb anya, inkább csak a paraszolvenciának kiszolgáltatott, technikailag magas szintre fejlesztett egészségügy, vagy legalábbis e két tényező sajátos interakciója. Következésképpen a cs.m. tragikus jellege nem determinált az anya személyiségjegyei által és nem determinálja a gyermek kibontakozó személyiségének alakulását sem. A cs.m. nehezíti a korai kötődés kialakulását, a közeledés és a közös erőfeszítés első mozzanatait, azonban a szülést követő évek szülés kompenzációs mechanizmusainak köszönhetően a kötődés stabil mintázata kialakulhat.
2. A cs.m.-el születetettek fizikai és kognitív fejlődése, az esetleges kötődési zavarok ellenére sem marad el a hüvelyi úton születettekétől, ami alátámasztja, hogy a korai kötődési és a kognitív zavarok együttjárása nem törvéyszerű.
3. A császármetszés hatása traumatizáló a diádokra (anya-gyerek) és a triádokra (anya-apa-gyerek) nézve egyaránt. A szülői elégedetlenség a szüléssel, a hangulatingadozások és a negatív önkép adódhat abból, hogy nem csak a gyerek „nem születik meg, mint gyerek”; hanem a nő, mint anya és a férfi, mint apa sem „születnek meg”, így családi egységük sem „lát napvilágot”. Mindazonáltal, a jól megélt, feldolgozott cs.m. motivációs bázisul is szolgálhat. A küzdelem hiánya a születéskor, a tehetetlenség fokozott tettvágyra ösztökélheti a cs.m.-el születettet élete során. Érezheti úgy „mintha minden pillanatban meg kéne születnie, meg kellene valósítania önmagát”. Mivel a cs.m. gyermek számára minden pillanat kiemelt jelentőséget kaphat, nagy a szerepe annak, hogy az anya miként interpretálja önmaga és családja felé a császármetszés megtörténtét.
4. Mivel a cs.m. személyek párkapcsolataiban is gyakran visszaköszönnek – az implicit hatást gyakorló -szülési traumák, hiába írja felül annyi egyéb élmény a születés aktusát, a szenzitív periódusok létét támasztják alá a császármetszett személyekkel végzett kutatások is. A terhesség és a születés, mint a legelső szenzitív periódus kaphatna helyet a szakirodalomban.
5. A „császármetszett személyiségeknek” szemléletileg különböző kutatók egybehangzóan annyi pozitív és negatív vonását gyűjtötték össze, hogy körülírt, a posztmodern kultúrában gyakori személyiségtípusról beszélhetünk.
6. A koraszülések nagy része császármetszéssel zajlik. A koraszülöttek emocionális, kötődési problémái talán a cs.m.-ből is adódnak, nem kizárólag a koraszülés tényéből.
8. ÖSSZEFOGLALÁS

4. ÖSSZEFOGLALÁS

Áttekintve a császármetszés lélektanának orvosi, neuropszichológiai, személyiségfejlődési, szociális és kognitív aspektusait, láthatjuk, hogy bár az orvosi technika jelentős és minőségi fejlődésen ment keresztül az ókori császármetszések óta – amelyek során és a mitológiában is gyakran maga az anya vágta fel a saját hasát ( Dionyssos, Buddha, Adonis, Asklépios esetén pld.), pszichológiai értelemben véve még mindig nem beszélhetünk ártalommentes folyamatról. Egy olyan történelmi korban, amikor minden 3. nő – tervezett, vagy sürgősségi – császárral szül, az ebből adódó fejlődésbeli eltéréseket nem nevezhetjük patológiásnak; a természetes variancia részét képezik. Problémás, ám orvosolható, eltérő alkalmazkodási stílusról beszélhetünk. Érdekes, a jövőbeni kutatások számára feltárandó terület a „császárral született generáció” hosszú távú személyiségfejlődésének, interakciós stílusának nyomon követése. Száz év múlva talán csak véletlenül szülnek majd természetes úton a nők.

5. IRODALOMJEGYZÉK

Bryant, J.; Porter, M.; Tracy S.;and Sullivan,A (2007). Caesarean birth: Consumption, safety, order, and good mothering. Social Science & Medicine, Vol.65, Issue 6,  Pp. 1192-1201.

Bödecs, P. (2006). Császármetszett személyiségek. Beszámoló az MPPPOT VII. Országos Kongresszusáról. Bábák, szülésznôk V. évf.1. szám. 19–22.

C. Molnár Emma (1996). Az anyaság pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest. This article is not included in your organization’s subscription. However, you may be able to accessthis article under your organization’s agreement with Elsevi DiMatteo, M., Sally C.Morton, Heidi S. Lepper^c,Teresa M. Damush^c,Maureen F. Carney^b, Marjorie Pearson^b and Katherine L. Kahn^{b, d} (2002). Cesarean Childbirth and Psychosocial Outcomes: A Meta-Analysis.

Etényi Zsuzsa (1999). Vizsgálható-e a születési emlékezet kisgyerekeknél? Várandósság, születés és gyereknevelés a magyarországi kultúrákban. Kongresszusi tanulmánykötet. Animula, Budapest.

Etényi Zsuzsa (2000). Sírós csecsemők. URL: http://www.google.hu/search?hl=hu&source=hp&q=s%C3%ADr%C3%B3s+csecsem%5%91k (letöltve: 2010. febr. 1.)

Fenwick, J. PhD, MNgSt, BSc, RM, RN^a,, Associate Professor of Midwifery, Lynne Staff MMidHons, RM, RN^b,Midwife, Jenny Gamble PhD, MHlth, RM, RN^b,Senior Lecturer, Debra K. Creedy PhD, RN^c,Professor of Nursing and Sara Bayes MMid RN, RM^a,Midwifery Research Assistant (2008). Why do women request caesarean section in a normal,healthy first pregnancy? Midwifery.

Fenwick, S. MPhil, BSc (Hons), BA, RM, Midwife, Salisbury NHS Foundation Trust, Immy Holloway PhD, MA, BEd, Visiting Professor and Jo Alexander PhD, MTD, RM, SRN^b (2009).  Achieving normality: The key to status passage to motherhood after a caesarean section. Midwifery , Volume 25, Issue 5, October 2009, Pages 554-563.

Field,T., M., Widmayer, S., M (2005). Developmental follow-up of infants delivered by cesarean section and general anesthesia. Infant behaviour and development, vol. 3., pp. 253-264.

 Grota,L., J. (1966). Normal versus cesarean delivery: Effects upon survival probability, weaning, weight, and open-field activity. Journal of comparative and physiological psychology. Vol. 61, num. 1., pp.159-160.

Hemingway, E. Indiántábor, ford. Szász Imre.

English, J., B. (1985). Different doorway. Adventures of a cesarean born.

English,J.,B. (1994). Being born cesarean. The International Journal of Prenatal and PerinatalPsychology and Medicine, Vol 6 #3, September 1994.

Johnson, R.^a,band Pauline Slade (2002). Does fear of childbirth during pregnancy predict emergency caesareansection? BJOG: An International Journal of Obstetricsand Gynaecology, Volume109, Issue 11, Pages 1213-1221.

Lobel, M.; DeLuca, Robyn Stein (2007). Psychosocial sequelae of cesarean delivery: Review and analysis of their causes and implications. Social Science & Medicine. Vol.64(11), Jun 2007, pp. 2272-2284.

Hopkins, K. (2000). Are Brazilian women really choosing to deliver by cesarean? Social Science & Medicine, Volume 51, Issue 5, 1 September 2000, Pages 725-740. 

This article is not included in yourorganization’s subscription. However, you may be able to access this article under your organization’s agreement with Elsevier.

Mutryn^, S.(1993). Psychosocial impact of cesarean section on the family: A literature review.  Social Science & Medicine, Vol. 37, Issue 10, pp. 1271-1281.

Nissen, E. et al (1996). Different patterns of oxytocin, prolactin, but not cortisol release during breastfeeding in women delivered by cesareansection or by vaginal route. Early humandeveloppment, vol. 45, num. 1-2., pp. 103-118.

Robinson, N. (2004). Controversies inobstetric anesthesia. International journal of Obstetric Anesthesia, vol. 13., num. 4., pp. 251-253. Papp Zoltán (szerk.): A szülészet-nőgyógyászat tankönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Snapp, A., C. (2007). Is VBAC or elective cesarean safer in women with a prior vaginal delivery? Journalof midwifery and women’s health, vol. 52., num., 1, pp. 81.

Steele, Joanne; English, Jane (2000). History, Research and Cesarean Birth. Prenatal & Perinatal Psychology & Health. Vol.14 (3-4), Spr-Sum 2000 ,pp. 317-329.

Straker, M. (1962). Comparative studies of normal and cesarean delivery, upon later manifestations of anxiety. Comprehensive psychology, vol. 3., num. 4., pp. 113-124.

Odent, M. (2004). Császármetszés. Napvilág Születésház, Budapest.

Siklósi György (2000). Császármetszés. Házipatika. URL: http://www.hazipatika.com/articles/Csaszarmetszes?aid=20000414144527#eoa (letöltve: 2010. febr. 6.)

Szabó András (1996). A császármetszés története és ikonográfiája. Folium Könyvkiadó, Budapest.

Raffai Jenő dr (1999).: Anya-magzat kapcsolat analízis: egy különleges kapcsolati struktúra. Várandósság, születés és gyereknevelés a magyarországi kultúrákban. Kongresszusi tanulmánykötet. Animula, Budapest.

Ranschburg Jenő dr (1994). Szeretet, erkölcs, autonómia. Integra-Projekt Kft., Budapest. URL: http://www.babaszoba.hu/articles/Novekvo_aranyok?aid=20081120184917 (letöltve: 2010. febr. 7.)